Vásárlás előtt és után

Milyen a jó tenyésztő?
– A kutyák érdekeit tartja szem előtt, nem pénzszerzés miatt tartja a kutyákat.
– Felméri, hová kerül a kiskutya – nem megfelelő körülmények közé nem ad kutyát, inkább megmondja a gazdijelöltnek, hogy számára inkább egy másik fajta lenne megfelelőbb, vagy hogy esetleg az adott körülmények közé ő egyáltalán nem javasol kutyát. Tanácsokat ad a fajtával kapcsolatban, elmondja pozitív és negatív tapasztalatait is!
– A kiskutya sorsát a hazavitel után is figyelemmel kíséri, a kutya egész élete során kapcsolatban marad a gazdikkal, segíti őket, ha bármilyen kérdés, probléma merülne fel.
– Nem ad ki kiskutyát 8 hetes kora előtt, hiszen egy kutya számára a legmeghatározóbb szocializációs időszak élete első pár hónapja, így nagyon fontos, hogy az első 8 hétben az anyja és a testvérei között maradjon, hogy később ne jelentkezzen ennek hiányából adódó probléma.
– Lehetőséget ad az anya- és apakutya megtekintésére, megmutatja az egészségügyi szűréseket igazoló okmányokat (pl. könyök- és csípőízületi diszplázia, epilepszia)
– Meg lehet tekinteni a kiskutyákat már egészen pici koruktól kezdve, meg lehet nézni, hol nevelkedtek (legyen igényes, barátságos), nem egy csomagtartóból adja el őket. Az első időszak meghatározó a kiskutyák számára, hiszen a későbbi életüket végigkísérik a kölyökkorban szerzett tapasztalataik, így az is, milyen környezetben töltötték az első két hónapot.
– Kiskutyát csak törzskönyvvel, chipezve, féreghajtva, kétszer oltva ad ki. A felelős állattartás ezeknél a minimális követelményeknél kezdődik!
– Szerződést ír az adás-vételről.
– Nem ad el kutyát 10.000 Ft-ért, hiszen ennyi pénzből nemhogy az oltások ára nem jön ki, de a féreghajtás, a chipezés, a törzskönyv, az állatorvosi költség, a minőségi kölyöktáp ennek többszörösébe kerül.
– Maximum 2-3 fajtát tenyészt és nincsen otthon sok kutyája – így biztosítja a minőségi egyedeket.
– Idős kutyái is vannak, akik már nem hoznak le almokat, de továbbra is megmaradtak, mint társak, és nem csak addig tartott rájuk igényt, amíg “pénzt hoztak a házhoz”.
– Előjegyzést vesz fel a kölykökre, így nem hoz le felesleges almokat, szaporítva ezzel a menhelyeken sínylődő kutyák számát. Csak azt tudjuk tanácsolni, kerülje a szaporítókat, ha egyszerre nem akar/tud kifizetni egy minőségi kutyakölyköt, akkor figyelje a menhelyeket, ahol rábukkanhat leendő társára. Ne azokat támogassa, akik kedvenc fajtája elkorcsosításából élnek.

Forrás: http://www.haziallat.hu/

Kan vagy szuka?
A kutya nemének kérdése másodlagosan szerepel a tapasztalatgyűjtésnél, holott ez éppen olyan fontos szempont. A kölyök kutya gyorsan növekedik, és a kan kutya az, amelyik nagyon hamar kitapasztalja a mi tapasztalatlanságunkat és tehetetlenségünket, és ezt a maga javára fordítja. Arra törekszik, hogy a családban átvegye a “falkavezér” szerepét. Ettől a váratlan helyzettől a tulajdonos megijed, és fél, hogy majd nem bír a kutyával. Így előfordul, hogy túlad rajta. Ez annak a következménye, hogy kevés gondot fordított a kutya nemének kiválasztására, és az azzal kapcsolatos tudnivalók megismerésére. Eltekintve a szuka tüzelésétől – amely egy kis ügyességgel átvészelhető – rájön a kutyabarát, hogy a szuka tartása sokkal kellemesebb. A szuka irányíthatóbb, nyugodtabb, alkalmazkodóbb, mint a kan. A tüzelési időszakon kívül a szuka könnyebben nevelhető, mert hiányoznak belőle azok a nemi tulajdonságok, amelyek a kan kutyát nehezebben kezelhetővé teszik. A kan a kiképzésnél hevesebb, gyorsabb, erősebb és kitartóbb, a szuka viszont sokkal megbízhatóbb, lelkiismeretesebb. Egy kemény ember nem tud összhangot teremteni a szukával, mert az nagyon érzelmes, és sokkal több simogatást, és szeretetmegnyilvánulást kíván, míg akad kan, amelyik a simogatás elől inkább kitér és azt terhesnek találja. Az egészséges, fiatal, élénk kan idővel nyugodtabb, és meggondoltabb lesz. De akkor is erejének tudatában lévő őrző marad, és észrevehetően kifejezetten több öntudatot mutat, mint a szuka. Megfélemlíthetetlen bátorsága továbbra is megmarad az őrzésre, védésre, ami bár a szukára is jellemző, de az nem ritkán önfejű, makacs lesz öreg korára. Az öreg boxer szukából lassan eltűnik a ragaszkodás és kedvesség, amit fiatalabb korában úgy csodáltunk és becsültünk benne.

A boxerkölyök
A kölyök, amelyik kiszakadva megszokott életteréből, testvéreitől és anyjától elválasztva, most már kizárólag a mi ápolásunkra, gondoskodásunkra szorul. Körülbelül két hónapos koráig egyszerű élőlény, aki kizárólag az evésre, játékra, emésztésre, és alvásra összpontosít. Ebben az időszakban állandóan a közelünkben kell lennie. Miután hazavisszük, 3-4 nap alatt megszokja új környezetét. Ekkor már elkezdhetjük a nevelését. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy alapvetően mindig következetesnek kell lennünk. Ne tűrjük el egyik nap azt a neveletlenséget, amelyért másik nap megszidjuk. Cipő marcangolásnál például vigyük oda kedvencünket a szétrágott cipőhöz, és valamilyen tárggyal (legjobb egy összetekert újságpapír) vágjunk a cipőre, és közben mondogassuk, hogy “pfuj”, vagy “nem szabad”. Ez egy tökéletes nevelési módszer, és más tárgyakra is alkalmazhatjuk.

A szobatisztaság
A kölyök részére helyezzünk el az egész lakásban elszórtan újságokat, és figyeljük meg a viselkedését. Amikor kísérletet tesz, hogy az újságpapíron kívül végezze el a dolgát, fogjuk meg, és rakjuk a legközelebbi újságpapírra. Amikor végzett, egyszerűen kidobjuk a papírt. Ha ezt többször megismételjük, utána már keresni fogja az újságpapírt. Ha ezt megtanulta, vigyük a papírt a szabadba, arra a helyre, ahol szeretnénk, hogy a dolgát végezze. Sikerét dicsérjük mindig meg. Ha ennek ellenére előfordulna baleset, semmiképp se szidjuk meg, mert rendszerint mi vétettünk a szoktatás elve ellen. Az ügyes kiskutya 4-8 nap alatt szobatisztává válik. Fontos, hogy a lakásban tartott kutyát mindig ugyanabban az időpontban vigyük sétálni, dolgát végezni.
Pórázra szoktatás
Először is hozzászoktatjuk a nyakörvhöz. Kezdhetjük bolha nyakörvvel ( kölyköknek kapható gyógynövényes változat! ). A szoktatásnál ügyeljünk arra, hogy amikor a nyakörv rákerül, ne hagyjuk egyedül, nehogy felakadjon a kölykünk valahova. Ezután jön a póráz. Amikor már önként, ellenállás nélkül szalad a pórázához, akkor mehetünk vele az utcára. 2-3 hónapos korában már feltétlenül szükséges, hogy megismerkedjen a környezetével, autókkal, buszokkal, a közlekedés lármájával. A póráz jelenti a kiskutya számára az első szabadságkorlátozást, eleinte megpróbál szabadulni tőle. Először engedjük abba az irányba, amerre ő akar menni. Ha megáll, mi is álljunk meg, ha jobbra megy, mi is tartsunk vele jobbra. Ezután átvehetjük az irányítást. Soha ne alkalmazzunk erőszakot, ne rángassuk a pórázzal a kutyát, ha megáll és nem akar továbbmenni, beszéljünk hozzá kedvesen, és játékkal csábítsuk mozgásra.

“Ülj” és “helyre”
Az “ülj” vezényszót a legkönnyebb megtanítani egy kiskutyának, mert a kutya újból és újból leül, akár, mert elfárad, akár, hogy kifújja magát, akár, mert erősen figyel. Ezt a természetes tulajdonságot használjuk fel a nevelésnél, azzal a módszerrel, hogy egy kis jutalomfalatot nyújtunk neki, de csak akkor adjuk oda, ha ülj parancsszóra leül. Ehhez türelem és következetesség szükséges, hogy csakis a teljesítés esetén kapja meg a jutalmat. A “helyre” utasításnál mellette állunk, amíg meg nem érti, mit is szeretnénk, és nyugton marad. Természetesen megpróbál “szökni”, ekkor a parancsszó újra ismételésével, és kezünkkel a helyére mutatással visszaküldjük. Segítségképpen egy falatkát helyezhetünk el a helyén.

A “hozzám”
Ezt is könnyen megtanulják, mert mindig öröm a gazdihoz visszatérni. Itt is használhatunk jutalomfalatot. De semmiképpen sem menjünk eléje, öröme abban teljék, hogy ő jön hozzánk, ilyenkor térdeljünk le, tapsoljunk neki, és egy kicsit játszunk vele. Ha már érti, ne takarékoskodjunk a simogatással és dicsérettel ha elvégzi a feladatot. Semmi esetre sem szaladhatunk elébe, vagy utána, amit játéknak vagy büntetésnek gondol, és nem hagyja elfogni magát. Ilyenkor csak egy bizonyos távolságra jön felénk, és amint el akarjuk kapni, elszalad. Ha nem jön a hívásunkra, induljunk el gyors tempóban az ellenkező irányba, ekkor a kutyánk puszta félelemből utánunk rohan. De eközben is használjuk a parancsszót.

Kapcsolat a fajtársakkal
A kutyatársakkal való kergetőzés, bolondozás különösen fontos kutyánk számára, ezáltal tanulja meg, hogyan érvényesüljön. Csak olyan kutyák társaságába engedhetjük, amelyekről tudjuk, hogy egészségesek, és nem rosszindulatúak. Ha kutyánk neki ront a társnak, erélyesen szóljunk rá, hogy “pfuj, nem szabad”. Ültessük le, és intsük meg. A macskánál is értésére kell adnunk, hogy az nem játszótárs. Ezeket a gyakorlatokat 3-6 hónapos koráig meg kell tanítanunk vele, ez a kor a legalkalmasabb nála a tanulásra. De az egyes gyakorlatokat 8-12 percnél tovább ne folytassuk, mert kutyánk könnyen megunja.

Viselkedés gyermekekkel és idegenekkel
A boxer nagyon szereti a gyerekeket. Ez azonban nem jelenti azt, hogy saját, vagy idegen gyermekekkel összeengedjük őt, mielőtt a megfelelő nevelést ( ő és a gyermek ) megkapná. Mert a gyermekek – anélkül, hogy tudatosan tennék – nagyon gorombák tudnak lenni a kutyákkal. Más-részt a különben az idegenekkel szemben bizalmatlannak tartott boxer (ez persze csak a nevelt kutyára vonatkozik), minden idegenre felugrál és körülszaglássza, akivel séta közben találkozunk. Ezt azonban már kezdetben következetesen meg kell akadályozni. Nem engedhetjük meg azt sem, hogy egy idegen a kiskutyánkat, bármilyen kedves és vonzó, megcirógassa. A felugrálás a kölyökkorban teljesen természetes és normális jelenség. Tudjuk, hogy semmilyen másfajta kutya nem tud úgy örülni, mint a boxer, de a felugrálást nem tűrhetjük. Amikor ugrani akar ránk, emeljük magasra térdünket, és keményen szóljunk rá, hogy “pfuj”, így erről később le fog szokni. Lehetséges azonban, hogy kiskutyánk nem fogja fel, miért hárítjuk el szeretetének ezt a megnyilvánulását. Ezért rögtön tereljük el a figyelmét, játsszunk vele, simogassuk meg, becézzük. El kell kerülni, hogy azt higgye, szeretetmegnyilvánulását nem vesszük szívesen, ezért hárítjuk el a felugrálást. Alkalmazható az a módszer is, hogy megrántjuk a nyakörvét, amikor látjuk, hogy felugrásra készül.

Tiltás az idegen élelemtől
Ha van valami, amit kölyökkutyánknak feltétlenül meg kell tanulnia, az az idegen élelemtől való eltiltás. Ez azzal kezdődik, hogy a megkaparintott cipőt, vagy vezetéket, kábelt marcangolja ( ami halálos lehet ). Erről egy alapos odaütéssel és félreérthetetlen “pfuj” rákiáltással következetesen el kell tiltani. Egyébként állandóan figyelnünk kell, nem követ-e el hasonló ártalmas dolgot. Mindenféle piszok, szenny megevésétől, amit pedig szívesen tenne alaposan el kell tiltani. Ha a kis kölykünk már szájába vett valami gyanús dolgot, gyorsan kapjuk el, mielőtt elszalad, nyissuk fel a száját, és próbáljuk meg kivenni belőle a”zsákmányt”. Ha ez sikerül, dobjuk a kutya elé, és alaposan verjünk a tárgyra egy megfelelő eszközzel, akár a pórázzal többször “pfuj”-t kiáltva. Ez az eljárás valószínűleg csodát művel a jövőre nézve.

Az egyedül hagyás
Természetesen nem célunk, hogy kutyánk rabszolgája legyünk, szeretünk néha színházba, társaságba, szórakozóhelyre elmenni. Kölyökkorában még nem olyan hangos a kutya, mint felnőttként, amikor hosszabb időre egyedül kell hagyni. Kölyökkutyánkat csak rövid időre hagyjuk magára és figyeljük kintről, hogy sírdogál vagy ugat-e. Utólag azonban ne büntessük meg ezért, hiszen egy kutyát csak akkor szabad büntetni, ha azonnal rajtakapjuk haszontalan tettén. Sohasem utólag, hiszen nem értheti meg, miért kapta a szidást, vagy büntetést. A legtöbb esetben kölyökkutyánk azonnal sírni vagy üvölteni kezd. Csak fokozatosan szoktathatjuk az egyedül maradásra. Mutassunk rá a szokott helyére és mondjuk “helyre”, és rövid időre hagyjuk el a helyiséget, de csak olyan messzire, hogy halljuk őt. Ha szépen helyén marad, menjünk vissza azonnal, és dicsérjük meg. Később tíz percre nyújtsuk a magára hagyást. Most már becsukhatjuk az ajtót is. Ha így is nyugton marad, visszatértünkkor nagyon dicsérjük meg. Hozzá kell tennünk még, hogy a kutyák hívójelei, például “lábhoz”, “ülj”, “helyre”, “ide” stb., mindig és kezdettől fogva változatlanok kell hogy legyenek, hangzásukban is. Ugyanakkor a “pfuj” egészen más hangerővel, élesebben és keményebben kell hangozzék. A kölyökkutya érzékeny, ezért újból és újból fel kell őt vidítani, és a gyakorlatokat játékká! összekapcsolva végeztetni. Fontos továbbá, hogy a nevelést egy családtag végezze, mindig ugyanaz, éspedig akihez legjobban vonzódik. Ez nagyon hamar kialakul. Soha nem nevelhet egyszerre több személy. Más családtag ne vegyen részt ebben. Amikor már megfelelő alapnevelést kapott a kiskutya, majd később kiképzést is, a többi családtagot is szívesen követi és engedelmeskedik neki.

És végül…
Sok kutyatulajdonos vásárol játékszereket kedvencének, hiszen azt az ipar nagy számban gyártja. De bármi, ami darabokra vagy szilánkokra rágható szét, méreg, mert le lehet nyelni. A kő sem alkalmas játékszer, mert a kutya fogazatát teheti tönkre, főleg a tépőfogaknak árt. Szárnyas és bordacsont is veszélyes lehet, semmi esetre sem adható. Kölyökkutyánknak igen nagy az alvási és pihenési igénye. Nem feltétlenül beteg tehát, ha ebéd után vagy késő délután vagy este helyére megy és alszik. Nyugtalan rugdalózás vagy csendes vakkantás alvás közben teljesen normális szokások, és élénk álomtevékenységet jeleznek.

Felhasznált irodalom: Frank U. Piech – A Boxer